Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Odaút

2012.07.21

Apukám röpke 41,5 óra alatt jutott el otthonról Melbourne-ig.

Tételesen:

Bp-Bécs autóval, várakozás a reptéren, könnyes búcsú, stb.: 9.00 - 15.30 0= 6,5 óra

Bécs-Párizs repülés: 2 óra + az apró

Párizs CDG2 D Terminal - Gate L46: 1 óra

Gate L46 + a környező duty free shopok + free wifi: 4,5 óra

Párizs - Kanton repülés: 11,5 óra

Kantoni reptér, no photo, no wifi: 4,5 óra

Kanton - Melbourne repülés: 9,5 óra

Melbourne-i reptér, gépből ki, sor, check, sor, check, poggyász, sor, check, kilépés: 2 óra

 

Infók, hasznos tudnivalók:

Apukám Bécsben csak Kantonig kapott boarding pass-t. Mikor szólt emiatt a repülőkalaúz bácsinak a reptéren, a bácsi adott egy új címkét a csomagra, hogy az ne álljon meg Kantonban, hanem utazzon egyenesen Melbourne-ig. Egy repülőkalaúz néni Párizsban pedig azt mondta, hogy ez így nem is jó, és átírta a számítógépben is, hogy jó legyen. A csomag amúgy sikeresen megérkezett Melbourne-be. Hogy hogyan, az az élet egyik nagy rejtélye.

A kirakatember stewardess-eket és pilótákat leszámítva a világ összes repterén csak színesbőrüek (kreolok, négerek, latinok) dolgoznak. Kivéve Kantont, mert ott érdekes módon kínaiak.

Ha egy marslakó érkezne a Földre, és körbejárná a világ reptereit, akkor joggal hihetné, hogy a Földön az emberek csak Gucci ruhát és Cartier órát hordanak, csak Chivas Regal whiskey-t isznak és csak Toblerone csokit esznek.

A légiutaskísérők olyanok, mint a svábbogarak. Hangtalanul, észrevételenül mozognak, és átférnek a legkisebb réseken is (tálalókocsival együtt). Kivéve azt a kedves kínai hölgyet, aki úgy közlekedett a széksorok között, mint egy flippergolyó, és kb. tízszer koccolta le a apukám könyökét a "coffeeortee" kocsival.

Apukám látott egy indiai férfit, akinek valaha vörösre lehetett festve a szakálla, de már elkezdett lenőni, így a töve már erősen feketéllett újra. Érdekes látvány volt a maga 120 kilójával, tetőtől talpig fehérben ezzel a tűzcsóva szerű fejszőrzettel.

Ausztráliában minden ember egyenlő, de az ausztrálok és az újzélandiak egyenlőbbek. Már ami a sorbanállást illeti. Amúgy apukámnak tökre MiB űrkikötő feelingje volt, ahogy kígyóztak a kihúzott kordonok között, ahol kanyaronként szembe jött egy jamaicai futócsapat, egy amerikai nyugdíjas társaság, egy regiment kínai és két rohangászó kisgyerek, akikről senki sem tudta, hogy kihez tartoznak. Az első 10 kanyarban még érdekes volt, de utána már uncsi. Apukám megfigyelte, hogy a közhiedelemmel ellentétben a jamaicai futók semmivel sem gyorsabbak az amerikai nyugdíjasoknál, bár tény, hogy jobban néznek ki.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.