Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dínók háborúja

2011.07.20

A DINÓK HÁBORÚJA

Bemutató

 

Helló, bárki is légy. Persze ha nem légy vagy, akkor se bántódj meg.

Én ΦrzΦ Rex vagyok. A Callidus Rex fajból származom. A faj neve egy CÃLLIDU REX névből ered, aki, mint kitalálhattátok a rokonom. Pontosan az ük-ük-ük-ük-ük-ük-nagyapám. Most 2012 van. Ezt is az ő nevéhez köthetjük. Mert ennyi ideje alapította meg a Callidus Rex faj első városát. Mert addig a faj csak csoportokban, falkákban és néhol faluban élt. Ennek a városnak a neve ŔĔXĨŇĪĂ volt. Ide gyűltek a környékbeli dinók. És aztán messzebbről is jöttek. A végén olyan sokan lettek, hogy több házat kellett építeni a városhoz. Azután már egy hatalmas város lett belőle.

Ez után még mindig jöttek a lakosok. Ekkor építettek egy újabb várost. Ennek ĤĨĿĹĪĎĔ lett a neve. Ez is megtelt. És még mindig jöttek.

Rengeteg új város alapult. Mire minden állat összegyűlt, már vagy negyven városunk volt. Ekkorra már ország lett a sok város. A pincéből előhalásztam ezt a térképet:

 

terkep-01.jpg

 

 

 

 

Mint látjátok, jó nagy országunk van. A megtisztított terület az azt jelenti, hogy arra a területre lehet menni kirándulni és táborozni, mert kikergették onnan a ragadozókat. De van egy hely, ami szigorúan tiltott hely. Ez a „tiltott erdő’’. Ide csak az ország vezetői és CÃLLIDU-REX rokonai mehetnek. Mert itt fekszik a Nagy Ő, akinek a tettétől számoljuk az időt. És én neki vagyok a rokona. Én egy sokdiplomás személy vagyok. Ezen kívül egy hivatásos dinóvadász. Az én feladatom, hogy levadásszam az országra veszélyes élőlényeket.

Ilyen például a nagyon nagy ragadozó nagyfog és a buldózerként haladó óriás nyak. De ha úgy gondolod,  hogy nehéz lehet ez a munka, akkor nagyon tévedsz. Lehet, hogy NEKED nehéz, de nekem nem, mert én kiválóan űzöm. Azon kívül pedig ez a legtöbb pénzt hozó munka. Mert a ruhákhoz feltétlenül szükség van a nagyfog ellenálló bőrére és jó csúszdát lehet építeni az óriás nyak nyakából. A csontvázakból, pedig remek fegyvereket lehet készíteni. Főleg a Nagyfog fogaiból. Ebből van a kedvenc fegyverem, egy „fésűfog’’. Ezzel az eszközzel fel lehet kapaszkodni az állat hátára és közben meg is sebezhetjük. Ezt akár hegymászásra is lehet használni.

 

 

orzo-rex.jpg

 

 

 

Ez vagyok én. Egyébként szinte mindenki így néz ki.

De nekem van egy sajátosságom. Én barnás vagyok.

Ezt te is megnézheted ezen a képen.

A többit meg majd elmesélem.

Jó szórakozást.


1.fejezet  A háború kitörése

2008. 7. 10

 

Ma korán keltem. Sietnem kellett az állomásra, mert megszaporodtak a vad pajzsos ló csordák a környéken. Mert a szelídítettek a kocsik. Fölpattantam az enyémre.

 

stegi.jpg

 

 

Ő az én Stegim. A leggyorsabb fajtából való. Egy ilyen gyors járművel pár perc alatt odaértem az állomásra. Ott finoman beparkoltam az egyik helyre és elé hajtottam az etetőtálat. Ezután rácsuktam az ajtót, nehogy elszökjön. Befutottam az épületbe. Az ajtónál sajnos nem figyeltek arra, hogy van a dinónak farka. Így becsípődött a farkam. Visszafordultam. Mivel én dinóvadász vagyok, és tűrnöm kell a fájdalmat, ezért meg se kottyant. Kiráncigáltam a farkamat a kétszárnyú ajtóból. Elindultam a lift felé. A falon a cég korábbi vezetői, és nevük volt látható.

Oldalra barna faajtók meredeztek, rajtuk a szoba tulajdonosának a nevével. Elértem a lifthez. Ezek egy személyesek szoktak lenni, ugyanis elég nagyok vagyunk. A farkunk miatt nem férnénk el többen. Bementem és megnyomtam a pirosan világító gombot. A legfelső emeleten volt a tárgyalóterem, ezért odamentem. Kiszálltam a liftből. A másik liftből is éppen kiszálltak. De nem akármilyen dinó, hanem a vállalat elnöke. A neve nem fontos, mert úgyis mindenki csak elnöknek hívta. Megálltunk az ajtó előtt. Mivel ő volt az elnök, ezért nekem kellett ajtót nyitni. Megragadtam a kilincset. Lenyomtam. Kinyílt az ajtó. Megláttam a tanácstermet. Székek álltak sorban két hosszú asztal körül. A falak barnásak voltak. Rajtuk különböző térképek és állatfajok képei csüngtek. A székek természetesen hátul lyukasak voltak, mert ugyebár van farka a dinónak. Ezen a lyukon pedig ki lehetett dugni a „gerincnyúlványunkat”. Helyet foglaltunk. Egy kicsit előbb érkeztünk a munkakezdési időnél. Mert a munkakezdési idő 12.00-kor kezdődik, kivéve, ha  vészhelyzet van. De mi már 9.45-kor beértünk az állomásra.Végignéztem a szobán. A falakon képek függtek, az ablak előtt egy nagy fa, rajta egy fogasmadár pihen. Távolban óriás nyakak legelésztek és hallatták mély, de fülsiketítő hangjukat. Ekkor megérkeztek a többiek is. Mindenki leült egy-egy székre. Kezünkbe adtak egy-egy dossziét. Ezen egy névsor és egy térkép volt. Én először a térképet néztem meg.

terkep-2.jpg

 

A névsor pedig rang szerint volt írva.

ΦrzΦ Rex

Ĕntiģĕ Nollis

Ōndriuŝ Tiko

Egy csapat három főből állt. Egy veterán parancsnok és két zöldfülű újonc. Felállt az elnök és azt mondta-Figyelem mindenki!-odanéztünk-A feladatuk nem az lesz, hogy vérontást rendezzenek, hanem, az, hogy elkergessék őket!-és ezzel le is ült. Távoztunk. Mindenki felült a saját lovára és elindultunk a határ irányába. Az út szélén zöld fák, az úton néha-néha egy surranó szalad át, a sivatag hője pedig majdnem megsüt minket. Egyszer csak odaértünk. Tényleg nagy volt a baj. Tízfős csordák vonultak éppen felénk. Leszálltunk az állatokról, és levettük róluk a fegyvereket. Egy íjpuskát, egy fésűfogat és egy kötelet. Elindultak a csapatok a nekik kijelölt csordá(k)hoz. Én hátrafordultam és ránéztem a két újoncra.

-Először megmutatom, hogyan kell csinálni, azután meg ti megpróbáljátok utánozni! Oké?

-Igen-mondták egyszerre.

Elindultam kezemben az íjpuskával. Kicsit közelebb mentem a vezér hímhez. A kötelet rákötöttem ez nyílra. A szemem elé tartottam a fegyvert. Becéloztam az állat fejét és lőttem. Telibe találta. Ezután átfutottam a feldühödött csorda előtt és kikötöttem a kötelet egy jó vastag fához. Így a kötelet egy vastag fa és a csorda legerősebb és legnehezebb tagja tartotta.Ezután a csorda belefutott a kötélbe és megakadt. Egymás hegyén-hátán álltak már a csorda tagjai. Ezután megfordultak és elrohantak. A két újoncnak leesett az álla. Miután odaértem megszólaltak:

-Muszáj pont így csinálni?

-Miért baj van vele?-kérdeztem.

-Ne-nem, csak a könyvben nem így van.

-Miért, ki írta azt a könyvet?

-ŢiktФ Rex.

-Az apám? Az iskolában még mindig apa könyvével tanítanak?

-Úgy látszik.

-Na nem baj. Ti meg menjetek a dolgotokra, és úgy csináljátok, ahogy én, mert ha nem, akkor kirúgatlak titeket, értitek!?

-I-igen, főnök.

Elindultak a csorda felé. Egyik vitte a puskát másik a kötelet. Rákötötték a kötelet a nyílra és eltalálták az első állat oldalát. Nem rossz találat, de a feje jobb, mert akkor stabilabb a kötél. Ezután kikötötték egy fához a kötelet és megfogták. Ezután hasonlóan alakultak a dolgok, mint amikor én csináltam. Elindultak felém. Én már összeszedtem a felszerelésemet.
-És mi lesz a felszereléssel?
-Mi?
-Kellenek azok a dolgok később is fiúk!
-Elnézést! Mindjárt hozzuk.

Visszarohantak a kötélért, a nyílért és a puskáért. Megint közeledtek. Fölpattantam a lovamra és úgy vártam őket. Nemsokára ideértek. Ők is felültek a lovukra és hátradobták a felszerelést. Megfordultunk és elindultunk visszafelé, a bázisra. Amikor odaértünk, lepattantunk a lovakról és berohantunk az épületbe.
Mi voltunk az elsők, akik visszaértek. Bevonultunk a tárgyalóterembe. Nem volt ott senki. Hát átfáradtunk az igazgatói irodába. Ott végül megtaláltuk az elnököt.
Ott elmondtuk neki, hogy készen vagyunk, elsők vagyunk, és kérjük a fizetést. Hát az elnök átadta ugyan a csekkeket, de nem engedett el minket. Mivel nem volt katonaság, baj esetén mindig az ilyen cégeket hívták segíteni. Most erről volt szó. Dínország déli része fellázadt és elfoglalták a megtisztított területet. Így született meg a ,,Fogas Fennsík”. Emlékeztek még a térképre? Nem? Akkor lapozzatok vissza és meglátjátok a katasztrófát. Igen, ott van CÃLLIDU REX sírhelye. És ők fel fogják tárni. Majdnem lesült az arcomról a bőr a dühtől. Alig tudtam fékezni magam, hogy belerúgjak az asztalba. Végül csak lenyugodtam,  és megkérdeztem: És most mit tegyünk?-erre ő azt felelte-A kormány hívott segíteni minket, hát mentsük meg az országot és az ön örökségét.- Így lett vadászközpontból katonai bázis. Ekkor megérkeztek a többiek is. Az elnök velük is közölte a rossz hírt. Ők könnyebben fogadták a hírt, mint én, de ez érthető is, mert nekik nem volt veszélyben az ősük sírja. A harc nem mehet légierő és tankok nélkül. Úgyhogy még legalább egy hétig tart az előkészület, amíg támadunk. Mert be kell fogni egy pár bunkófarkút és egy pár fogasmadarat. Ezeket később betanítjuk harcászatra.

 

 

2.fejezet A háború első éve

2008. 7. 17.

Elkészültek a tankok és a repülők. Engem kineveztek tankparancsnoknak. Mivel egy tank egy személyes volt, ezért elég sok tank kevés dinót foglalt. Kiadták a parancsot.: Támadás!

 

terkep-3.jpg

 

 

 

Minden egység elindult az ellenség irányába velem együtt. Meneteltek az csapatok íjpuskával és fésűfoggal. Amikor megláttuk őket átvillant a dinók agyán, hogy az ellenség sem töltötte tétlenül azt a hetet.
Máris feltárták a sírt, és felhasználták a benne elrejtett technológiát. Minden dinó kezében egy-egy puska volt.
Láttuk azt, hogy a vállukhoz emelik a fegyvereket és céloznak. Rajtam kívül senki sem ismerte ezt a technológiát, úgyhogy csak én indultam el cikkcakkban, hogy ne találjanak el. Képzelhetitek azt a sortüzet, amit leadtak. Az első két sor azonnal földre rogyott. De a légierő éppen jókor érkezett a segítségünkre. Mindegyik repcsi ledobott egy-egy füstbombát. Az ellenséget ellepte a sűrű, szürke köd. Erre az egész sereg - persze a mieink - rohanni kezdett, ahogy csak bírt. Amint odaértünk az ellenséghez, elkezdődött a mészárlás. Az ellenség folyamatosan ugrált el a bunkók elől és amint a földre kerültek egy-egy jól irányzott ugrás következtében, a tank,,sofőr” lelőtte egy nyíllal. De a gyalogosharc is kemény volt ám! Én éppenséggel tankos voltam. A tankom előrerontott és hátbatámadási tervvel a fejemben, hagytam, hogy azt tegye, amit éppen tett. De sajnos a füst túloldalán még több puskás várt rám. Mindegyik beleeresztett egy-egy golyót a tankomba. Mire az akkorát bukfencezett, hogy elsöpört vagy 20 ellenséget. Én meg berontottam az ellenség sorai közé, megragadtam egy fésűfogat és elkezdtem irtani az ellent. Az első sorba furakodtam és belevágtam a fegyveremet egy dinóba. Az állat kimúlt. Ezután összecsaptam a többiekkel is. Megragadtam egy puskát és azzal vívtam meg a dinókkal. Az egyik letört egy darabot a végéből úgy, hogy hegyes lett. Ezzel csak megkönnyítette a dolgomat, ezért hálából gyorsan átszúrtam rajta a ,,dárdát” úgy, hogy a másik oldalon kijött belőle. Benne is hagytam az újdonsült fegyveremet, nehogy még követelje. Ezután kivettem a kezéből az övét és jól kupán vágtam vele egy másik krapekot. Ezután láttam, hogy túlerőben vannak és a füst is oszlik már, ezért vissza kellett vonulnunk. De engem körbevettek, úgyhogy valamilyen módon ki kellett jutnom a gyűrűből. Ekkor felkaptam a földről egy fésűfogat és elindultam kifelé. Közben ide-oda csapkodtam a fegyót és hát néha belement egy-egy dinóba. Körülöttem mindenhol csak hullák, amikből csordogál a vörös vér. És amikor már csak 3 ember volt előttem a szabadsághoz vezető úton, fogtam magam és ráugrottam az egyikre, annak a kezéből kirántottam a puskát , azzal rávertem a másik fejére, és az utolsóba pedig belemélyesztettem a karmaimat, és hátradobtam a többiekre. Ezzel nyertem egy kis időt. Elindultam a többiek után. A fogasi katonák meg loholnak utánam. De amint elértem a többieket, megálltak. Visszaértünk a bázisra. Amint az emberek elmesélték a történteket, elkezdtek gondolkodni a fejesek, hogy mit tegyünk a győzelem érdekében. Egy hét múlva meghozták a döntést. Használjunk nehéztüzérséget és töröljük a tankokat. Így egy héttel később elkészült a tüzérség prototípusa.


 

nagyijpuska.jpg

 


A nyilakat meg lehet gyújtani, de így is jó fegyver. A működtetéséhez 3 dinó kell. Kettő tekeri a kart, ami a képen is látható, és újratölt, 1 meg céloz és lő. Mivel egy nyíl akkora, mint egy dinó, ezért az ellenség tömött soraiban óriási rombolást tudott véghezvinni.
A gyalogság számára meg egy ismétlő íjpuskát dolgoztak ki, ami jelentős fölényhez juttatott minket.

 

kisijpuska.jpg

 


Hát ez meg így nézett ki. Kicsit talán tömzsinek tűnik, ami igaz, nehézkes vele mozogni, de az, hogy csak folyamatosan fel kell húzni, megkönnyíti a tüzelést. Hadaink megint felsorakoztak a határon. Mögöttünk a tüzérség. Meggyújtották a kőolajat. És ebbe ,,mártogatták” a nyilakat. Minden tüzér jelentett. 1-es kész, 2-es kész, 3-as kész stb., míg elérkeztünk az utolsóhoz. Ekkor kiadták a parancsot: Tűz!

 

Repült a nyílzápor felettünk egyenesen az ellenség sorai közé. Óriási veszteségeket szenvedtek. Jött a következő ,,tűzzápor”. 20 lövés után elveszett a fél seregük és elfogyott a nyilunk. Ekkor a következő csapás várt rájuk. A füst. A repülőgépek dobták a bombákat. De ekkor az ellenség pajzsot emelt a feje fölé, és így nem esett a soraikba egyetlen füstgránát sem. Jöttek a bombázók. Ezek már hegyes köveket bombáztak… volna, de a gépeket elkezdték lődözni. Szép lassan lelőtték mindet. De ezzel hatalmas hibát követtek el. A repülők mind az ellenségre hullottak, megtörve, ezzel felbontva a rendet, és káoszt okozva. Mert a dinók egymás hátára estek az élő bombáktól. Már csak az eredeti létszámuk negyedét töltötték ki. Ekkor indult meg a gyalogság. Amikor kellő távolságba értünk, megálltunk, és célba vettük a csetlő- botló tömeget, és elkezdtük őket lőni. A védtelen dinók mind úgy haltak meg: egymás hegyén-hátán, nyilakkal telelőve. Elsöprő győzelmet arattunk. Az elfoglalt területet azonnal átcsatolták hozzánk.

terkep-4.jpg

 

De még el kellett foglalnunk a 3 hét alatt kiépített erődjüket is, amit pedig kőből építettek. Kémeink viszont bejutottak és jelentettek.

 

var.jpg


Ahhoz, hogy bejussunk először is be kell törnünk a kaput. De a várat vizesárok veszi körül, úgyhogy kell egy híd, amin benyomul a gyalogság. De valami páncélozott jármű is kell, nehogy a falról lelőjenek minket, vagy kövekkel öljenek meg minket, mert akkor torlasz keletkezik, és nem tudunk bejutni. Ezt a támadást 1 hónapon keresztül tervezték, tehát 9. hó 7-én készült el a terv. És a tank.

 

tank.jpeg
Hát elkészült ez is. A benne ülő dinók tekerték benne a pedált, ami hajtotta a kerekeket. Megindult az ostrom. A tüzérség elkezdte tüzelni a kaput. Szét is lőtték elég gyorsan. Csak most néztem ki először a tankból indulás óta. Körbenéztem. A távolban néhány fát láttam szétszórva a pusztában. Körülöttük meglepően sok volt az állat. Ebben a pillanatban megláttam egy dinót puskával a kezében. Azonnal közölnöm kellett a parancsnokkal. Én tudtam, hogy mi többen vagyunk és erősebbek a közelharci fegyvereink, de az ellenség rettentő sebességgel fejlődött. Már úgy nevezett ,,mesterlövészpuskáik” voltak. Ezekkel nagyon messzire lehetett lőni. De a parancsnok túl messze volt. Így hát visszabújtam a tankba. Belül teljesen fa volt. Ugyanúgy, mint kívül. Elindultunk az erőd irányába. Mi voltunk a második jármű. Elöl volt a hídrakó szekér. A tankok elindultak a hídon. Felülről tüzeltek ránk, és kövekkel dobálták a fa páncélzatot. Bejutottunk a tankkal. Elálltunk a kapu elől, hogy bejöhessenek a többiek is a ,,kőszoroson”. Kirontottunk a faerődből. Az első ,,hullámot” azonnal lelőtték. Én is kirontottam. Elrohantam az egyik hordó mögé, amiben szerencsétlenségemre puskapor volt. Amint ezt megtudtam, megfogtam a tartályt és odadobtam az ellenségre. Azok meg a nagy tüzelés hevében a bombát is golyókkal akarták hárítani, úgyhogy képzelheted. Buuuuuumm! A fal azon része máris beomlott. Jött egy másik hídépítő szekér. Ezen a hídon már csak szimpla gyalogság tört be. Az embereink már elkezdhettek lőni. Céloztam… céloztam... tüzeltem. Megint felhúztam a fegyvert. De ezúttal a többiektől lemaradva elindultam fel a falra. Felkapaszkodtam kőről kőre a fal tetejére. De a többiek így is előttem voltak. Elfutottam a tömegig. A dinók fésűfogakkal nyomultak előre, de az ellenség meg valami hegyes dolgot rántott elő és azzal küzdött. Én egyre előrébb jutottam a tömegben, hiszen nagy tiszteletnek örvendhettem. Amint kiértem a dinók közül, azonnal ellenségbe botlottam. Késekkel hadonászva öltek minket, de azért mi is öltük őket. Előre rontottam. Belevágtam a fegyveremet az egyik dinóba, és elengedtem a markolatot. Ő azonnal holtan rogyott össze. De nem lazsálhattam, gyorsan kirántottam a kezéből a kést, és hátraugrottam. A kis manőver után előrenyújtottam a kezem és belevágtam a késsel egy dinóba. Az erre belevágott a kezembe, mire én elengedtem a kést. Visszakaptam a kezemet, és felvettem egy fésűfogat. A többiek elmentek mellettem és törtek előre. Én lementem a falról a fájós karommal együtt. Besétáltam egy még ép tankba és szóltam az orvosnak (mert minden ép tank  ,,kórház” volt ). Ő odajött hozzám és megnézte a vágást a karomon.
-Hát ez elég mély seb.
-Halálos?
-Ááá, dehogy is.
-Hála istennek.
Kimentem a tankból. A fal már a mienk volt. Már csak a benti épületeket kellett elfoglalni. Elindultunk egy-egy íjpuskával a kezünkben. Eljutottam egy falig. Ott szorosan melléhúzódtam. Kinéztem a szélén. A háttérben egy csapat ellenség tűzharcba keveredett a mieinkkel. Én felhúztam a fegyveremet. Becéloztam az ellenséget és lőttem. Pont telibe találtam a fejét. Egyik ellenség idefordult, de én lelőttem. Csak ekkor vettem észre a háttérben azt a nagyon nagy puskát, ami nagyobb volt, mint egy dinó, és két dinó kezelte. Láttam amint ide céloztak és tüzeltek. A fal velem együtt hátrarobbant. Én elterültem a földön. Az íjpuskám kiesett a kezemből repülés közben. Két méterre tőlem esett a földre. Föltápászkodtam, és oda vánszorogtam a fegyverhez. Fölkaptam az íjpuskát és felhúztam.
A falon át láttam azt a nagy puskát, amit már megint töltöttek. Megint szembenéztem a csővel, és amikor láttam, hogy elsütik, lehasaltam, célba vettem az egyik dinót és lőttem. Megforgattam a kart és arrébb mentem egy kicsit a földön. Ekkor lőtt a nagy puska. Láttam a hatalmas lövedéket elhaladni mellettem. Egy mögöttem álló házon egy hatalmas, porzó lyuk keletkezett.
Megint felhúztam a fegyvert és lelőttem a nagy puska másik kezelőjét. A csapataink elvonultak előttem és átmentem a nagy puskához. Megnéztem közelebbről. Én voltam a támadás vezetője, ezért két katona jött oda hozzám.
-Uram, elfoglaltuk a várost!
-Uram, támadnak minket a falon kívülről!
Azonnal a falhoz rohantam. Ott teljes káosz uralkodott. Kívülről is és a városból is rohamozott az ellenség. Először is lelőttem az egyik támadót, aki épp rám akart ugrani, aztán odafordultam a tiszthez.
-Ötven dinó fékezze meg a belülről érkező támadást, a maradék meg tartóztassa fel az ellentámadókat. Elrohant. Én meg felugrottam a falra és elkezdtem tüzelni az ellenséget. Becéloztam az egyiket, lőttem, felhúztam a puskát, céloztam, és lőttem, és így tovább.
Ezt követően úgy belefeledkeztem a lövöldözésbe, hogy észre sem vettem, hogy kifogyott a táram. Ezért leugrottam a fal tetejéről. Besétáltam az egyik „kórházba nyílért. Felkaptam egy csomag nyilat és betöltöttem a fegyverembe. Kimentem a járműből. Ekkor épp egy egész csorda bunkófarkú tört be a kapun. Átrontottak a tankokon, fellökték és áttapostak a dinókon. Egyik nyilamra kötelet kötöttem és becéloztam az egyik állatot. Lőttem és eltaláltam az egyik bunkófarkú oldalpáncélját. A hatalmas erővel nem bírtam, és ledöntött a lábamról. Végig  húzott a váron és amikor kiértem az erődből, elkezdtem felhúzni magam a kötélen. Elértem a hatalmas bunkóig és leváltottam a kötelet. Épp jókor mert csorda éppen szúrós bokorerdőn haladt át. A jelenlegi helyzetből elég könnyű volt már eljutni a bunkófarkú fejéhez. Csak az ágakra kellett figyelnem, ugyanis egy erdőbe tévedt a csorda. Megfogtam a kötelet, kitéptem az állat oldalából és a száján átfűzve megfogtam a kötél két végét. Hátrahúztam és nekifeszültem a tüskéknek. Az állat hirtelen fékezéssel megállt. Én átbukfenceztem a fején és lehuppantam a földre. A bunkófarkú azonnal megindult és én csak az utolsó pillanatban tudtam félre ugrani. Megragadtam a kötél végét és lerántottam az állatról. Hemperegtem egyet-kettőt aztán megálltam. Felálltam a kötéllel a kezemben. Ekkor ért oda hozzám három „fogasi” pajzsos lóháton. Leszálltak és körém gyűltek. Az egyik megfogta a puskáját és fejbe vágott. Elvesztettem az eszméletemet.

 

 

3.fejezet A SZÖKÉS

 

Egy sötét helyen ébredtem fel. Felálltam és körbenéztem a szobában. Odabent csontváz hevert a földön, az ajtó helyett pedig rács volt. Odasétáltam a rácshoz. Kidugtam a fejem. Körbekémleltem a folyosón. Egy őr járkált fel-alá. Amikor odaért mellém, óvatosan leemeltem az övéről a kulcsot. Szép halkan betettem a zárba és kinyitottam. Aztán visszahelyeztem a kulcsot a helyére és megvártam amíg elment az őr és szép lassan kinyitottam az ajtót. Kirohantam a cellából és az őr után eredtem. Amikor utolértem, megragadtam a puskáját, kirántottam a kezéből és mielőtt megfordulhatott volna, fejbe vágtam a puskatussal. Ájultan rogyott össze. Levettem róla a páncélját és magamra öltöttem. Felkaptam a puskát a földről és elindultam. Csak úgy mellékesen:a páncél felvétele nem azért kellett, hogy elsétáljak a többiek között, hanem arra, hogy ha észre vesznek a sötétben, akkor ne fogjanak gyanút. De sietnem kellett, hiszen a leütött őr bármikor felébredhet és riadóztathat. Az esemény nem késett soká. Meghallottam a riadókürt hangját. Visító hang volt, amitől még az is felébredne, aki a tenger alján egy búrában él. Befogtam a fülem, ezért nem tudtam elbújni a lámpa fénye elől. Szerencsétlenségemre pont a legőrzöttebb részen voltam amikor megtudták, hogy szököm. De két dinó mögött láttam egy kijáratot. Amikor elhatároztam, hogy oda futok, akkor beállt elé még két dinó. De már késő volt megállni. Már belendültem. Úgy két méterre a két katonától ugrottam egy nagyot, belemélyesztettem karmaimat egy-egy dinóba és kiugrottam az ajtón. Egyenesen egy katonákból álló gyűrűbe. Ők leütöttek és elvonszoltak. Hát, így sikerült a szökés. Sajnálom, hogy nem sikerült, de minden rosszban van valami jó. Így legalább nem kellett kilométereket futnom az ellenség elől. De nyugodjatok meg, megmenekülök a fogságból.

 

4.fejezet Végre szabadon
2009.5.9

 

Amíg fogságban sínylődtem, gőzöm sem volt arról, hogy mit csinálnak  többiek. Egy éven keresztül raboskodtam abban az átkozott börtönben, amíg vártam a megfelelő pillanatot a szökésre. 2009. május 9-én börtönszemlét tartott a fogasi vezér. Az összes őr elment köszönteni őt. Ebben a börtönben sok rab volt, és valami "vas" nevezetű dolgot ástunk ki a földből. Az utolsó hónapban elkezdtük gyűjteni a szerszámokat. Mindenki szobájában volt már legalább egy csákány, kalapács, vagy netán egy véső. Amint eltűntek a katonák a sarkon, mindenki odarohant a falhoz és elkezdte bontani a falat. Én is nekiestem a kőnek. Még szerencse, hogy ott álltam ahol álltam, mert ha két centivel előrébb álltam volna, akkor egy én nagyságú nyíl keresztül ment volna rajtam . Csak két másodperc múlva eszméltem föl, csak két másodperccel később fogtam fel, hogy mi van és csak azután két másodperccel tudtam, hogy mi a teendő.
-Vissza mindenki,  el a faltól!

Kiáltottam a többieknek. Épp jókor húztuk el a csíkot, mert akkora óriásnyíl zápor érte a falat, hogy az csak na. Amint abbahagyták a tüzelést, közelebb mentünk a falhoz, és én megragadtam egy kalapácsot. Beleütöttem egyet a falba. Ennek a hatására repedés futott végig egyik dárdától a másikig, és hirtelen szétesett a fal. Az alsó rész eldőlt, a felső darab leesett és darabokra tört. Mindenki felkapta a szerszámát és egy szempillantás alatt fegyvert csináltak belőlük, csupán az ellenség irányába intézett erőteljes csapásokkal.
Volt amelyik talált és volt amelyik nem, hiszen az az egy dinó nem esett el. Ő aztán mégis összecsuklott, igaz, hogy egy nagy kalapáccsal végzett térdhajlaton ütéstől, de legalább összeesett. Futottunk az egységeink felé, hátulról érkezett golyózápor közepette. Amint elértük az óriásíjpuskákat, megálltunk és kifújtuk magunkat. Ezután felszálltunk egy-egy fogasmadár hátára és elindultunk haza.

 

5.fejezet A tengeri csata

 

Amint megérkeztünk a határra, máris ismerős arcok vártak rám. A két zöldfülű ült egy padon a lábukat lógatva. Abban a pillanatban, amikor megpillantottak, mindjárt jobb kedvre derültek. Odarohantak hozzám és átöleltek. Amint eleresztettek, elkezdtek beszélni és beszélni, hogy mennyire hiányoztam, meg mi történt amíg én fogságban voltam. Két dologra figyeltem fel: Új felszerelést és fegyverzetet kaptunk, a másik pedig az, hogy másnap indultunk hajóval az ellenség ellen. Tehát elmentem megnézni az újítást. A testünket páncélruha védte, természetesen Nagy Fogbőrből készült, és íjpuska helyett lándzsát kaptunk. Hogy miért, azt nem tudtam. De később elmondta a két újonc: Kettéosztották a gyalogságot, az egyik a távolsági, a másik pedig a közelharci egység. Először az íjpuskások lelőnek annyi dinót amennyit tudnak, aztán a lándzsások rárontanak a maradékra. És engem -gőzöm sincs miért- a lándzsásokhoz tettek. A hajóút meg igazán érdekesnek ígérkezett, ugyanis még sosem volt dinó a vízen. Ja és lovasságot fejlesztettek ki, ami annyiból állt, hogy egy-egy dinó egy-egy keményfejű hátára ült, lándzsát és pajzsot ragad, és nekiront az ellenségnek. Na, de vissza a hajókhoz. Olyan hajók voltak, hogy ha oldalról nézi az ember, akkor el se lát a végéig. Egy hatalmas vitorla dagadt a hajó közepén, de ettől az egy dologtól eltekintve teljesen fedett volt. Végigsétáltam a hajó orráig. Ott egy ajtóféleséget találtam. Kinyitottam a kaput és beléptem a hajóba. Elámultam a látványtól. A hajó teljes hosszában óriásíjpuskák álltak nyíllal a fal felé.Az árbóc mellett észrevettem egy csapóajtót a padlón. A hajó már vízen volt amikor láttam, így nem volt tudomásom arról, hogy mi van az alján. Arra gondoltam, hogy biztos valami éléskamra vagy valami. Elmentem a hajó hátuljába, és ott egy asztalt találtam. Ezen az asztalon volt egy rajz. Sőt mi több, a hajó tervrajza. Átnéztem. Most jöttem rá, hogy a csapóajtó egy víztartályt rejt, ami olyan, hogyha kinyitják az ajtaját akkor víz árasztja el a hajó alját. Így félig elmerül a "tengeralattjáró". Mivel az egész hajóvíz alá kerül, ezért kell fedettnek lennie. Meg volt a hajó hátulján egy propeller, ami a víz alatti haladáshoz kell. Ezt két dinó hajtotta biciklivel. És a víztartály alatt. van egy kisebb hajó, amibe csak négy dinó fér. Ezt merülés előtt kiküldték, hogy elsüllyessze az ellenséges hajókat, úgy, hogy hátba támadja őket, és orrán elhelyezkedő szarvakkal kiszúrja az alját. Ettől a hajó megtelik vízzel és elsüllyed. Már kezdett sötétedni. Elindultam a kantin felé, ahol már készen várta a dinókat a vacsora. Megfogtam egy tányért és ráraktam egy tálcára. Odaálltam a sor végére. Lépésenként lehetett csak haladni, mert a vacsora jól összeválogatott húsok elegyéből volt. Végre sorra jutottam. A szakács belenyúlt az egyik tálba. Kihúzott belőle egy jó szaftos pajzsfejű combot. Egy másik tálból pajzsos ló oldalast emelt ki. A harmadik tálból pedig egy igazi ínyencséget rakott a tányéromra.kemenyfeju-skalp.jpeg Egy keményfejűskalpot. Ezt úgy készítik el, hogy először is levadásszák a keményfejűt. Azután a skalpját addig főzik, amíg puhább nem lesz, és ezután mindenféle fűszert raknak rá. Ez a legfinomabb, legdrágább és legkevesebb mennyiségben kapható étel. Ha akarsz ilyet csinálni, akkor amilyen fűszert ne hagyj le róla:só és a bunkópor. Miután megettem az ízletes vacsorát, elindultam az ágyakhoz. Odaértem az elsőhöz és belefeküdtem. Szinte azonnal elaludtam. Másnap reggel amikor felébredtem, lenéztem a földre és egy páncélt meg egy lándzsát láttam. Felálltam az ágyról. Magamra öltöttem a páncélt és felkaptam a lándzsát. Elindultam a hajó irányába. Amikor hátranéztem, láttam, hogy az egyik újonc jön utánam. Rákiáltottam.
-Te meg hova mész?

harcos-saurus.jpeg


-Utánad! Nekem is kell a hajóra mennem.
És követett. Elérkeztem a hajóig. Én voltam az első, amin nem lepődtem meg, mert még csak hajnali 6 volt. Befutott
Ĕntiģĕ Nollis is. Kinyitottam a hajó ajtaját és beléptem a hajóba. Nollis követett. Elfoglaltam a helyem. Leraktam oda a lándzsámat, ahova majd ülni készültem. Kimentem a kapun. Elindultam felfedezni a tábort. Jobbra fal, balra fal, középen az ágyak, mögöttük a konyha, mögötte a parancsnokság. Nem túl összetett bázis volt. Mivel felfedező utam ezzel véget is ért, visszamentem a hajóhoz, ahol immár tömött sorokban álltak a dinók. Gyorsan odarohantam a helyemre és elfoglaltam. Épp jókor. Az ajtó bezárult és a hajó elindult. Kicsit imbolygott, de nem volt rossz. Valakin látszott, hogy nem így gondolja. Amikor épp a tenger közepén tartottunk, elkezdett iszonyatosan fújni a szél. Azonnal elrendelték a merülést, és megfújták a kürtöket. Kinyitották a víztartály ajtaját, és elkezdett ömleni befelé a víz. Az íjpuskák ajtajait bezártuk. Végre lecsöndesedett a tenger. Mivel már nyolc teljes órája úton, vagyis vízen voltunk, ezért előszedték az ebédet. Ez egy kis pajzsos ló mell volt. Mellé finom patakvíz járt. Épphogy befejeztem az evést és leraktam a tányért, hirtelen megrengett a hajó. Felnéztem a plafonra és láttam, hogy megrepedt a tető. Ez pont fölöttem volt. Két másodperc múlva betört a repedés. A víz rámömlött. Elkezdett sodorni a hajó másik végébe. Ekkor megkapaszkodtam az egyik padban. Alig tudtam tartani magamat. Ekkor néztem csak oldalra, miközben a víz hatalmas mennyiségben ömlött rám. Ott volt a csapóajtó. Kockázatot vállaltam azzal, hogy kinyitottam. Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Kiömlött belőle a víz. Megkapaszkodtam az ajtó szélében és behúztam magam. Ott is víz volt. Kinyitottam az annak az alján levő csapóajtót. A víz besodort a minitengealattjáróba. Gyorsan becsuktam az ajtót, és megállt a víz befolyása. Lecsatoltam a hajóról az enyémet és elindultam a hajóval. Fölemelkedtem a felszínre és láttam, hogy az ellenség hajója lángokban áll és, hogy ott harcolnak rajta a mieink az övéikkel. Láttam a hajó alját kilyukadni a mi hajónk hegyes végétől. Elkezdett süllyedni az is. A dinók egészen a vízig öldökölték egymást. Elkezdtem pedálozni, és már majdnem a víz alá vettem az irányt, de ekkor valaki kopogott a hajó oldalán. Odanéztem. Tiko volt az. Gyorsan abbahagytam a pedálozást és kinyitottam a tengeralattjáró ajtaját. Megfogtam a kezét és besegítettem a járgányba. Becsuktam a fedelet. Ő erre elmesélte, hogy hogyan is került ő ide. Először is kezdte azzal, hogy ő mellettem ült a hajóban ugyebár. Amikor eltaláltak minket és befolyt a víz, akkor ő is oda esett ahol én voltam, csak ő a sorok másik oldalára. Nem láttam a sok víztől, de ő látta amikor kinyitottam a csapóajtót és behúztam magam. Ő azért nem tudott egyből követni, mert egy nagy íjpuska pont akkor esett le a hajó orrából. Így két másodperccel később indult el, és mire  is lehúzta magát a csapóajtón át, addigra én már csuktam a fedelet. Utánam vetette magát és megpróbált úszni. Kígyózó mozgással haladt előre a vízben. Amikor megálltam a hajóval, akkor azt hitte, hogy észre vettem. És amikor elindultam, akkor már ott volt mellettem. Amint elindultam megkapaszkodott a hajóban és megkopogtatta a járgány oldalát. Innen meg már ti is tudjátok. Elindultunk a part felé. Már vagy tíz kilométert haladtunk, amikor meglátunk magunk előtt egy nagy fogasi hajót. Gyorsan lemerültünk a víz alá. Így haladtuk tovább. Mentünk is úgy egy órát előre, amikor elkezdtünk kicsit fulladni. Rájöttünk, hogy ez a levegőhiánytól van. Gyorsan fel kellett emelkednünk. De ekkor előrenéztem és láttam, hogy egyenesen a hajónak tartunk. Teljes pánikba estem. Odarohantam az ablakhoz. Néztem jobbra-balra, hogy hogyan tudnám megállítani a járművet. Nem láttam megoldást, így odasimultam az ablakhoz és vártam a véget. Aztán lenéztem a mélybe. De valamin megakadt a szemem. Három sokszarvú szav állt ki a hajó orrából. Csak erre a látványra jutott eszembe a tervrajz. Hátra akartam menni, de már késő volt. Hatalmasat rándult a hajó és én orra buktam. Aztán egy elég szörnyű dolog történt. A felettünk(Teljesen és pontosan felettünk)levő hajó elkezdett. süllyedni. Minket meg tolt lefelé a vízben. De hála CÃLLIDU Rex-nek a hajó(a fogasi) elkezdett eldőlni, így mi feljebb kerültünk, a nagy hajó meg lejjebb. A szarvak kihúzódtak a hajótestből és elkezdett emelkedni a tengeralattjáró. Fejjel lefelé értünk ki a víz mélyéből. Kinyitottuk a fedelet, mire beömlött a víz, mi meg kiömlöttünk. Felkapaszkodtunk a hajó tetejére és körbenéztünk. Körbe-körbe hajók álltak. Hirtelen villanásokat láttunk a hajók fedélzetén. Visító hang hallatszott, aztán a víz csobbant körülöttünk. Az egyik golyó eltalálta a hajót. Azonnal ripityára tört. Mi belerepültünk a vízbe. Hirtelen elsötétült a világ és egy éles hangot hallottam. Kinitottam a szememet. Minden homályos volt, és a hang nem akart megszűnni. Mindent, kivéve azt az éles hangot, halkan hallottam, és úgy tudtam csak mozogni, mint valami csiga. Hirtelen viszont egyre erősödő vonyítást hallottam, Tiko arcát láttam magam előtt, és ekkor visszatértem normálisba. Tiko meg kiabált rám: Gyerünk Rex, térj magadhoz! Hallasz engem Rex? Én meg ráfordítottam szememet és igennel feleltem. Elkezdtünk úszni az egyik hajó felé. Mellettünk tonnaszám csapódtak a vízbe a lövedékkel, de -hála CÃLLIDU Rex-nek- minket nem találtak el. Elértünk az egyik hajóig, és alábuktunk. Átmásztunk a másik oldalra. Ott belevágtuk hegyes karmainkat a hajó oldalába, és elkezdtünk kapaszkodni fölfelé. Felértünk a hajó széléig, ot bekukucskáltunk a hajóra. De gyorsan visszakaptuk a fejünket, mert két őr ment el előttünk. Kicsit lejjebb láttunk egy ablakot a hajón. Lemásztunk hozzá és beugrottunk rajt. Egy szobába érkeztünk, ahol egy térkép, egy puska és egy páncélruha volt egy asztalon. A szoba ajtaja előtt két őr állt merev vigyázzállásban. Odalopakodtunk hozzájuk, készenlétbe helyeztük gyilkos karmainkat, és rájuk ugrottunk. Azonnal meghaltak. Mi felvettük páncéljukat, és elvettük puskáikat. Elindultunk balra. Egy idő után beszédet hallottunk:Tehát az ellenség flottája innen fog érkezni, mi meg innen megtámadjuk őket ezzel a négy hadihajóval, míg a cirkálók mögéjük lopakodnak és hátba támadják őket. Tanulmányozzák a térképet, én ledőlök egyet szundítani.
Lépéseket hallottunk közeledni felénk. Gyorsan visszamentünk a szobához, amelyből jöttünk. A két halott dinót az ablakhoz húztuk, és kidobtuk őket az ablakon. Már nem volt időnk elbújni, úgyhogy mi is kimásztunk a nyíláson. Ekkor belépett a helyiségbe egy erős, kissé idős, marcona dinó. -Hol vannak az őrök? Ekkor ránézett a falon levő órára. Uram atyám! Már dél van? Biztos elmentek enni. Egye fene, majd evés után alszok.
És a léptei elhaltak a hosszú folyosón. Felhúztuk magunkat a szobába. Most már tényleg el kellett volna menekülnünk innen. Ekkor olyasmi történt, amitől először megijedtem, de aztán megörültem neki. Ez az volt, hogy egy égő nyíl szúródott bele a hajóba. Ez rögön lángra kapott, és a kis átmérőjű lyuk körül fekete elszenesedett fagyűrű keletkezett. Megfordítottam kezemben a puskát, és elkezdtem ütni-verni a fekete fát. Társam nem értette, hogy miért csinálom, de ő okosnak akart tűnni, és egyébként is felnézett rám, és akarta, hogy barátként viselkedjek vele. Én sosem vetettem meg senkit, sőt a legtöbb dinóval első találkozásunkon is barátként viselkedek, nemhogy egy olyan dinóval, akivel már sok halálos helyzetben vettünk részt. Ebből kifolyólag erőfeszítései szükségtelenek voltak. A fa porként mállott és esett darabjaira. Sikerült egy akkora lyukat ütnünk a falra, amelyen már átfértünk. Ja, persze, nem mondtam el, hogy miért nem mentünk vissza az az ablakhoz. Hát azért, mert körülvett minket a tűz, és már csak éppen annyi időnk maradt, hogy kiugorjunk a lyukon. Esés közben láttam a hajóinkat amint megállás nélkül lőtték a a hajókat. Hirtelen belecsobbantam a vízbe és elmerültem a süllyedő hajó által vert hullámok között. Hirtelen két sokszarvúszarv húzott el közvetlenül  mellettem. Belekapaszkodtam, és kopogtam a hajó oldalán. A benn ülők rám néztek, és gyorsan elindultak felfelé. Amikor felértünk a víz tetejére, nagyot szippantottam a levegőből, mert majdnem megfulladtam a víz alatt. Kinyitották a hajó tetejét és én beestem rajta. Elindultak visszafele a flottához. A víz néha-néha a szemembe csapott, de az út a vízen nem kicsit izgalmas volt. Mert időközben beesteledett, amit elfelejtettem említeni a sok izgalmas és méginkább veszélyes esemény közepette. Tehát amikor már kezdtünk közeledni a biztonságot jelentő flottához, gyönyörű látvány tárult elém. A rengeteg hajó egyszerre kilőtt nyílzápora olyan fényjátékot hozott létre, hogy már majdnem tátott szájjal bámultam, csak mivel egy két méter magas hullám csapott az arcomba, jobbnak láttam becsukni a számat. Csak kicsit későn reagáltam, így a szám telement sós vízzel. Végre megérkeztünk a a hajókhoz. Ott én lepattantam a hajóról és ráugrottam a nyitott kapu szélére. Ott becsuktam magam mögött azt és leültem a földre, mert az ajtó nehéz volt, és midőn teljes testemmel nekifeszültem, amikor átesett a súlypontján, én hátraestem. Ekkor odasétáltam a csapóajtóhoz és kinyitottam. Tudtam, hogy nincs benne víz, mert a hajó a víz felszínén volt. Lenéztem.  Ott végignéztem amint a hajó legénysége rácsatlakozik a hajó aljára. Leugrottam a száraz víztartályba, és vártam valami jelre. Amikor kész lettek, kopogtak csapóajtón. Ekkor megragadtam a belső ajtót, megrántottam, és kinyílt az ajtó. Ekkor a hajó belsejéből kihajtották annak a tetejét, és elkezdtek felkapaszkodni. Mindegyiknek segítettem és megköszöntem nekik a mentést. Utolsónak maradtam, becsuktam az ajtókat, és végül én is kimásztam arról a helyről. Kinéztem az egyik ablakon. Azt láttam, hogy néhány fogasi hajó közeledik felénk. Ezután oldalra fordultak, hogy minél több hajós lőhessen ránk. Hirtelen nagy zsongás hallatszott, mint amikor Tüskevesztők repülnek el az dinó füle mellett, és egy füstcsík jelent meg a hajó fedélzetén. Ebben a minutumban Elkezdett érthetetlen módon lyukasodni a hajó oldala. Ezenkívül a lövészek is holtan csuklottak össze, a vérrel lefröcskölt töltők szeme előtt. Borzongás járt át minket. Ekkor elkiáltotta magát a hajó parancsnoka.
-Gyerünk a szúróvégbe, és az evezők pedig foglalják el a tüzelők volt helyét!
Látszott rajta, hogy okos, hidegvérű és erős idegzetű dinó. Akárcsak én. Én is odarontottam egy íjpuskához, megragadtam a célzókészüléket, és becéloztam a hajó szerintem legsérülékenyebb pontját, az alja felett nem sokkal volt egy nagy ablak, nem a tetején, de erős hullámzásnál sem folyt be rajta a víz. A töltők üvöltöttek egy halk, mély jelet, hogy kész vannak, És én benyomtam a ravaszt, ami megrántott egy kötelet, ami a felhúzott fegyver kötelét tartotta, így kicsúszott belőle a kötél és összerándult. Ettől iszonyatos erővel repült ki a nyíl a fegyverből. Ahogy vártam, a hajó belseje azonnal lángba borult. De mielőtt odavonultam arra a pontra ahol voltam, azelőtt felfedeztem valamit a golyók becsapódásának helyét illetően. Mindegyik fejmagasságban volt. Így vártam, amíg meg nem hallom a sortüzet. Ekkor hasra vetettem magam, így engem nem talált el a lövedék. De az ellenségnek nem volt ideje tölteni és lőni, mert a tűz irtózatos sebességgel harapódzott el a hajón. Már láttam is fel-fel ugrálni a dinókat, akiknek már égette a talpát a tűz. A hajó víz alatti része is már belül leégett, meggyengült, így csak az idő kérdése volt, hogy mikor fogja feladni a harcot a víznyomás ellen. Ez az idő legfeljebb öt másodperc volt. Láttam a mint lassan, de biztosan elindul a hajó orra a mélység felé. A fogasi puskások is észrevették ezt, és hirtelen már nem is égette a talpukat a tűz, úgy futottak a hajó végébe. Ott volt egy kis díszkorlát ami legfeljebb háromszáz kilót bír el, viszont a legénység mind a húsz egymázsás katonája arra csimpaszkodott, így az leszakadt, és elkezdett lefele sodródni mind a tizenkilenc fogasi. Mert egy nem fért rá a korlátra, és a padlóba kapaszkodott. Neki már csak egy-két perce volt, amíg körbeveszik, és elemésztik a lángok. Úszni sajnálatukra nem tudtak a fogasiak, így vízen mi előnyben voltunk.

 

"Ez volt apám utolsó mondata a háborúról, köhögött egyet,  megrándult, izmai görcsbe rándultak, lehunyta a szemét, és eltávozott karomból, oda ahol legjobb neki. Callidu rex mellé, az ősi rokonhoz."

Tenni Rex

 

Vége.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

No, hát végére értél...

(Mama, 2011.11.12 11:26)

Gratulálok, hogy befejezted az első könyvedet. Kicsit hirtelen hunyt el ugyan szegény dinopapa, olvastuk volna még a kalandokat. De hát nyugodjék békében, a dínók örök világossága fényeskedjék neki! Most akkor folytatod az Idegeneket?

Re: No, hát végére értél...

(Marci, 2012.01.18 14:48)

De hát az összes rokonom ezt mondta!

srfsafa

(Bálint, 2012.01.18 14:45)

Jó a könyv! A címe alapján!

Az idegenek

(Mama, 2011.09.21 10:39)

Ne csodálkozz Marcikám, hogy senki nem szól hozzá a másik könyvedhez, ha nem teszed ki a hozzászólási lehetőséget (szerkesztési nézetben kell megadni, hogy kommentálható legyen).
Én elolvastam, egyelőre ígéretesnek tűnik. De a helyesírásra jobban ügyelhetnél. A fejemhez kaptam, amikor az első mondat végén megláttam a "felyem" szót. Ne már, ez súlyos! :))
Valahogy be kellene állítanod a helyesírás-ellenőrzőt, akkor írás közben láthatnád a hibákat. Nekem például most ezt a "felyem"-et máris piros hullámvonallal aláhúzza, ha akarom, ha nem.
Ettől eltekintve gratulálok az újabb vállalkozásodhoz. Ismét nagy fába vágtad a fejszédet. De ugye azért a dínósat is befejezed? Puszillak: Mama

qqh

(A könyv, 2011.09.16 23:21)

Na elolvasta már valaki a másik könyvemet, mert akkor legalább egy hozzászólásnak örülnék.

A másik könyv

(Marci, 2011.09.16 18:41)

Ugye olvassátok a másik bookomat is? Remélem az is felkelti valaki érdeklődését.

kár

(Álmos, 2011.09.05 14:30)

Hát... a térképet meg CÃLLIDU REX sírhelyét nem látom... de nem nagy baj, ettől még jó a könyv, Marci! Így tovább!

bencsiklaszlokaroly@gmail.com

(Bencsik László Károly, 2011.08.15 21:19)

A hotdogon boxer néven szerepelek. Viszonylag új vagyok ebben a közösségben. Körülnéztem és láttam vannak még újak rajtam kívül is. Olvasmányos, érdekes a történeted. Látom tanulmányoztad Michelangelo haditechnikáját.
Üdvözöllek tisztelettel ! Máskor is megnézlek. Légy az ismerősöm.

Re: bencsiklaszlokaroly@gmail.com

(Hiba, 2011.08.24 19:59)

Én Leonardo da vinci haditeknikáját tanulmányoztam a tankkal kapcsolatban, de lehet, hogy michelangelo épp ilyen haditechnikát dolgozott ki, bár ezt festő lévén nem nagyon vártam tőle.

Re: bencsiklaszlokaroly@gmail.com

(Re 2, 2011.09.01 14:22)

Hát az ismerősség dologgal nem nagyon tudom mi a helyzet mert hotdogon sajna nem vagyok fönt.

Allergia

(Marci, 2011.09.01 14:20)

Hát köszönöm a részvétet és hogy aggódsz értem. Viszont most már jobban vagyok és ki tudom menteni rexet a hullámok közül.

a kép titka

(pécsi m....., 2011.08.28 20:05)

Jó vicc, ilyen pici képpel trükközni! Pedig majd kifolyt a szemem, úgy kerestem, hogy mi lehet a titok. No de téged nagyon sajnállak, hogy így elrontotta ez a fránya allergia éppen a szülinapodat. Remélem, azóta már elmúlt.

Szülinapom aug 25. holnap

(Szülinapom van, 2011.08.24 20:06)

Holnap lesz a szülinapom, és ennek örömére megosztom veletek az egyik kép titkát. Az utolsó képen a hátsó dinó feje fölé beillesztettem az egyik fa kis részletét, mert az nem egy velociraptor. Egyébként ezt most fél kezemmel a szememet fogva írom, mert allergiás vagyok a parlagfűre, és nagyon fáj, viszket és ég a szemem,a szemcsepp használata ellenére.

Miskolc

(Valeri1946, 2011.08.18 07:43)

Kedves Marci /Rex/!
Itt jártam olvasgattam nagyon érdekes újra elolvasni irásodat.
Unokám figyelmébe is ajánlottam csak " sajnos'" ő már 16 éves és már másfelé
nézeget pedig 10-12 éves korában még nagyon érdekelték a dinókkal kapcsolatos dolgok. /A kisebbik unokám meg még csak kétéves lesz ő meg még kicsi de ha nagyobb lesz felhívom figyelmét ezekre az érdekes dolgokra/
Szeretettel üdvözöllek Vali néni

Találjátok ki mi történt!

(Valyon ki?, 2011.08.02 07:09)

Hát az, hogy kijavítottam könyvem helyesírási hibáit, így már teljesen jó lesz.

Re: Találjátok ki mi történt!

(Mama, 2011.08.03 10:47)

Ez igazán örvendetes! Bár korodhoz képest eddig sem volt túl sok hiba benne, ügyes vagy! Viszont ebben a bejegyzésben van bizony egy, nem is kicsi! No, Te meg azt találd ki, hogy melyik lehet az!

Az író

(Az író, 2011.08.02 10:14)

Elrejtettem egy részletet az egyik képen, ki találja ki, hogy mi az?

Re: Az író

(Mama, 2011.08.03 10:45)

Részemről szabad a gazda! Pedig keresgéltem....

Baja

(katka57, 2011.08.02 05:38)

Szia Márton:))
Nagyon jól éreztem magam a Dinók "világában"és leginkább az tetszik ahogy forgatod a múlt és a jelen dolgokat:-)

Valaholfalva

(Na ki vagyok?, 2011.08.01 23:42)

Azért nem tudom, ha Lellén a svédasztalos választékban benne lett volna ez a képen látható keményfejűskalp, vajon megkóstoltuk volna?