Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lakedus

A Vég Kezdete

 

Khorun Metrakin nem egy hétköznapi ember volt. Már gyerekkorában is elhúzódott társaitól, helyette inkább a magányt kereste és gyakorolta a Sángjen-t, ami az utcán való rejtőzéstől kezdve az épületek és egyéb tárgyak megmászásán át az önvédelem fejlettebb részeibe is betekintést nyújt. Ez a sötét művészet még évszázadokkal előbbről származott, amikor egy ismeretlen egyén ezt kitalálta, és tanítani kezdte. Most pedig alig néhány híve maradt, akiket Lakedus-nak, vagyis Lakeduknak hívtak. Khorun maga is Lakedunak tanult, apja útján kapcsolatban állt a szervezettel, és apja nyomdokain át maga is be akart lépni soraikba. Környezetében volt egy másik hasonló nézőpontú gyermek is, Serufied, vagy Tizurin, ahogy később hívták, akivel már később, tanultan találkozott. Ők ketten voltak korosztályuk "Feketéi". Ezt a nevet arról kapták, hogy fekete ruhában, csuklyával a fejükön jártak mindenhova, ügyet sem vetve a külvliágra. Tizurin története is hasonló, de előzményei tragikusabbak. Apját már a Lakedus megismerése előtt elvesztette, anyja pedig árvaházba adta, mert nem bírt el azzal, hogy egyedül nevelje fel őt. Az árvaházból a Lakeduk emelték ki, mert látták benne a szikrát, ami a Sángjen-hez kell, így tanítani kezdték őt. Felnőttként is barátok maradtak, és öltözködési módszerükön sem sokat változtattak, csak nevüket felejtette el mindenki, már nem "Feketék" voltak, hanem "Kirinuk", ami Csuklyást jelent. Így érkeztek el az utolsó napba, amikor már hivatalosan is Lakedus voltak, és igen magas rangot értek el a szervezetben, kisebb műveleteket irányítottak, és néha a fő irányításba is beleszólhattak már. Ők ketten ép egy megfigyelésen voltak, aminek célja az ellenséges erők terveinek kikémlelése és ha lehetséges, szabotálása is.
Khorun bakot tartott, Tizurin pedig könnyedén felugrott a még így is egy méterrel feje fölé magasodó betonfalra. Azon tüskék voltak, de ügyesen kitérve előlük talpaival és kezeivel, gyorsan társa után nyúlt, hogy felsegítse őt is a falra. Eközben ő már a fal másik oldalára lendült, így helyet adva barátjának. Ahogy Khorun is fönt volt, levetette magát a falról és könnyedén tompította az esést, így az szinte alig hallatszott. Miután meggyőződtek arról, hogy nem hallotta meg őket senki, tovább osontak az ellenséges bázis szívébe, ahol feltehetően a parancsnok táborozott. (Ebben az időben ugyanis a városrészeket különböző "bandák", "egyletek" stb. irányította, a rendőrség pedig nem tett semmit ez ellen, pedig a civil lakosság erősen követelte ezt. Khorunék is egy ilyen csoportba tartoztak, ezt a csoportot már bemutattam nektek.) Néhány méterrel beljebb már sátorok álltak, amelyekben katonák, harcosok tengették életüket. Ezek  a csoportok a Lakedussal ellentétben képzetlen emberekből álltak, akiknek fegyvereket adtak, így védve meg magukat. Ugyan a Lakedusnak is voltak lőfegyverei, általában a rejtett pengéjüket, és titkos fegyverarzenáljukat vetették be az ellenségeik ellen. Titkos jeleket használtak, és már gyerekkoruk óta tanulták a Sángjen-t. Amint Tizurinék közel értek, hallották, amint egy őr feláll a helyéről, hogy könnyítsen magán. Gyorsan elrajőztek egy bokor mögött, majd amikor az őr kellő távolságba ért, elosontak mögötte és tovább haladtak. Egy ellenséges őrjárat elől egy szerencsére üres sátorba ugrottak, majd elkezdtek felmászni a parancsnoki épületre. Ez egy régi úri ház volt, amelyet erőddé alakítottak, tornyaiból hatalmas fegyverek meredtek minden irányba. Khorunék csak remélhették, hogy senki nem néz fel rájuk, hoy riassza az őrséget, ami ebben a helyzetben végzetes lett volna számukra. Hiszen ezen a szürke falon nem tudtak volna védekezni a lövések ellen. De ez meg sem fordult a fejüken, csak másztak és másztak. Mire felértek a tetőre, ujjaik sajogtak, izmaik elgyengültek, de kifújták magukat, és kémlelő pozíció után néztek. Végigjárták  a tetőt, de nem találtak olyan rejtett pontot, ahonnan megfigyelhetnék az eseményeket, így kénytelenek voltak más hely után nézni. A Lakedus ugyanis a legrettegettebb, bár legkisebb banda volt a városban, mivel nem a hatalom megszerzése, hanem a többi csoport hátráltatása volt a céluk. Többek között miattuk nem tett semmit a rendőrség. Csak amíg ők tevékenykedtek, addig a bűnözők brigádjai lassan átvették az uralmat a város felett, és már a környező faluba is kezdtek kitámadni. Bár méreteik szerint fölényben voltak, ez a banda is a Lakeduk ellen védelmi stratégiákat dolgozott ki, így a háztetőket lecsupaszították, magas falakat emeltek, de ez nem akadályozhatta meg állandóan fejlődő barátainkat. A ház mellett ugyanis egy magas, sűrű lombú fa magasodott, melyre könnyűszerrel átugrottak, és ideális pozícióba kerültek egy alacsony ágon. Nem is kellett sokat várniuk, mert az ellenséges vezér kilépett a nyikorgó faajtón, mely csak álca volt, mögötte egy vastag vasajtó zárta el a bejutni vágyó útját. Ezt Tizurin és Khorun is jól tudta, de egyenlőre nem tartozott terveikhez az, hogy bejussanak oda. Figyelmesen hallgatták az öltönyös gazfickó szavait, majd szemmel követték, amíg telefonon beszélgetett jobbra - balra sétálgatva. Tíz percre rá motorzúgásra, és hajtóművek zajára lettek figyelmesek. A távolban egy narancssárga helikopter tűnt fel, majd leszállt a telep közepén és leállította a hajtóművet. Leszállás közben hatalmas port kavart, és a felszálló por pont Khorunék arcába csapódott, de egy kendővel eltakarták szájukat és orrukat, hogy a felhő ne kéztesse őket köhögésre, ami az egész akció kudarcát jelentette volna. A helikopterből aztán legnagyobb meglepetésükre az összes körzet bandájának vezetője szállt ki, és a "vendéglátó" széles mosollyal, vidáman kezet fogva mindegyikkel köszöntötte őket, és beveztte őket az épületbe. Mostmár be kellett jutniuk valahogy. Valahogy gyanús volt nekik, hogy ilyen nyíltan egybegyűjtötte a riválisokat, és az a tény, hogy előtte a "Majd megfizetnek azért, amit ellenem tettek!" kijelentést tisztán hallották, már nagyon kíváncsivá tette őket a beszélgetés befejezését illetően. Egy bejáratot találtak csak, egy szellőzőjárat volt az épület másik oldalán, amin át pont bejutottak volna az épületbe. Viszont ezt a helyiek is tudták, így öt őrt is állítottak köré, úgy, hogy egymással szemben álltak. Plusz egy mozgásérzékelő is volt közöttük kőnek álcázva. Bazd meg anyád hülye eoldal. hu!